Sokan ismerik azt az érzést, amikor már a pihenéshez is egész kis tervcsomagot csatolunk fejben.
Ismerős, amikor már a pihenéshez is terv kell, és mégsem sikerül igazán kikapcsolódni?
Többet kellene aludni. Rendszeresen mozogni. Kevesebbet nyomkodni a telefont. Meditálni, olvasni, kimenni a természetbe, és persze végre találni egy kis valódi énidőt is.Ezek közül több tényleg segíthet a regenerálódásban. De könnyen becsúszik egy csapda: a feltöltődés maga is bekerül a teendők közé, és onnantól már azon is izgulhatsz, elég jól pihensz-e éppen.
Miért nem elég a szabadidő a kikapcsolódáshoz
A regenerálódással foglalkozó kutatások szerint nem egyszerűen az számít, van-e szabadidőd. Az is számít, hogy a munkától vagy bármi más megterhelőtől el tudsz-e gondolatban is szakadni, amikor véget ér – ezt nevezik a szakirodalomban pszichológiai eltávolodásnak. A kutatások ezt több jólléti mutatóval is összefüggésbe hozzák – de ebből nem következik, hogy létezik egy mindenkinél bevált módszer arra, hogyan pihenj jobban, és az sem, hogy aki nehezebben pihen, valamit rosszul csinál.
A hétköznapokban ez könnyen tetten érhető. Valaki már órák óta otthon van, közben mégis fejben tovább dolgozik. Végiggondolja a másnapot, válaszol pár üzenetre, eszébe jut, mit felejtett el, mire kell még figyelnie. Kívülről ez akár nyugodt estének is látszik. Belül viszont nem történt semmiféle lezárás, nincs meg a valódi mentális kikapcsolódás.
Amikor az öngondoskodás is teljesítmény lesz
Erre jön válaszként az öngondoskodás, ami alapjában véve jó dolog. A baj ott kezdődik, amikor ebből is teljesítményprojekt lesz. Reggeli rutin, esti rutin, edzés, meditáció, lépésszám, alvásidő, képernyőidő (digitális detox helyett újabb elvárás) és egy idő után ezeket is éppúgy lehet kipipálni és elrontani, mint bármelyik másik feladatot.
Ha kimarad az edzés, nem sikerül időben lefeküdni, vagy hetek óta nem jutott idő a feltöltődésre, gyorsan rátevődik a meglévő terhekre egy újabb kellemetlen érzés: ezt sem sikerült rendesen megoldani. Így pont az válik újabb nyomássá, aminek a nyomást kellene levennie rólad: ez az, amit az öngondoskodás csapdájának nevezhetünk.
A szabadidőhöz kapcsolódó bűntudat kutatásokban is visszaköszönő jelenség. Ebből nem az következik, hogy mindenki rosszul érzi magát pihenés közben, és az sem, hogy ez kifejezetten női dolog lenne. Ismerős lehet viszont annak, aki csak akkor tud nyugodtan leülni, ha előtte mindent elvégzett. Egy család, egy háztartás vagy egy felelősségteljes munka teendői viszont ritkán érnek véget olyan tisztán, hogy egyszer csak hivatalosan elkezdődhessen a pihenő.És magának a pihenésnek a megszervezése is döntésekkel jár. Mozogj vagy inkább feküdj le? Találkozz valakivel, vagy legyél egyedül? Használd ki ezt az egy órát valamire? Mire eldől, mi lenne most igazán jó, az idő egy része már el is szaladt.
A regenerálódás kutatása pont azért érdekes, mert nem egyetlen tökéletes módszert keres. Számít, milyen élethelyzetben vagy, mennyi időd van, mekkora terhelésből próbálsz visszarendeződni, és mennyire tudsz valóban kiszállni egy időre a feladatokból.
Ezért csalóka azt hinni, hogy minden túlterheltségre elég egy újabb technika. A relaxációnak, a mozgásnak, a meditációnak és más stresszkezelő módszereknek megvan a maguk helye, és a hatásukat kutatások is vizsgálják. De érdemes azt is megnézni, mi termeli újra nap mint nap a terhelést, ez a kiégés megelőzésének is a kulcsa. Ha valakinek tartósan túl sok a feladata, túl kevés az ideje vagy túl sok a folyamatos felelőssége, attól nem oldódik meg semmi, hogy egyre ügyesebben tanul meg relaxálni.
A „hogyan pihenjek jobban” kérdés mellé ezért érdemes odatenni egy másikat is: miből lehetne kevesebb. Ízlelgessük annak a lehetőségét, hogy esetleg nem egy újabb, jól teljesített öngondoskodási feladat hiányzik a nap végéről, hanem az az idő, amiből nem kell semmit kihozni.